Ferences képzésről

Egy jó héttel ezelőtt abban az örömben volt részem, hogy két nővéremmel együtt néhány napot a Csíksomlyói Szűzanya vendégségében tölthettem. Nemzeti zarándokhelyünkön tartották ugyanis az idén a Ferences Nővérek közös képzését. Aki olyan szerencsés, hogy nagy családja van, és részt vett már nagy családi összejövetelen ...

... az nagyjából el tudja képzelni, milyen hangulatban telt ez a négy nap. 28 nővér, 5 különböző szerzetesközösség Magyarország határain innen és túlról, és mindegyik Ferences és mindegyik Magyar.

Ez a (szerzetes)családi hétvége nagyon jól sikerült, mindenki beleadta önmagát, így lett igazán gazdag és szép. A ferences testvérek vendégszeretete, kedvessége, közvetlensége megható volt. Szent Ferenc missziós küldetéséről és a Szentlélekről tartott nekünk előadást Erik testvér ész Szabolcs testvér. Hiteles szavaikért igazán hálás vagyok. József atya! Ha olvassa a cikket, innen is köszönöm még egyszer, hogy ott lehettünk!

Szent Ferenc Kisnővérei teljes létszámmal, a maguk kedvességével voltak jelen. Márta nővér vezetésével az egyik este Beugrót játszottunk. Felszabadító volt látni, hogyan igyekszik mindenki improvizálni valami idétlen szituációt. Remek volt.

A Betegápoló nővérek elvittek minket Árkosra, hogy megmutassák, hogyan élnek ott az anyaotthonban öt édesanyával és a sok kis csemetével. Valóban érezhettük mi is, és bárki, aki odamegy, otthon vagyunk.

Óriási ajándék volt, hogy a Malensdorfi nővérek is eljöttek a találkozóra. A magyarországi képzéseken eddig nem találkoztunk, hiszen nekik nincs házuk hazánkban, Erdélyben viszont annál nagyobb lelkesedéssel szolgálják a gyerekeket és az időseket.

Szent Ferenc Leányai közül is eljött Paula és Lucetta nővér. Azt hiszem, jó kis csapatot alkottunk, főleg, hogy egy szobába kerültünk a szálláson.

Mi Szegénygondozók is hoztuk a formánkat, fergeteges volt a túra a Madarasi Hargitán a térdig érő hóban Klarissza nővér vezetésével.

Ma, amikor világszerte a család, a közösségek válságát látjuk, azt hiszem, ez a hétvége megerősített minket, szerzeteseket, hogy család nélkül az ember nem találhat önmagára, nem fedezheti fel a világ gazdagságát, a másik emberben rejlő szépséget, Isten szeretetét. Sokat kell tenni a családokért, a szerzetescsaládokért is. Például úgy, hogy megajándékozzuk egymást a minőségi együttlét perceivel. De leginkább meg kell köszönnünk Istennek azokat az embereket, akiket mellénk adott.

Istenem, köszönöm neked az én szűkebb és tágabb Ferences Családomat!