Az új idősotthonuk Kápolnájának alapkőletétele

Nagy örömünkre építkezésünk odáig jutott, hogy a kápolna alapkőetételét szervezhettük meg. Dr. Beer Miklós váci megyéspüspökünk kérésünket örömmel fogadta, és eljött, hogy a szép szertartás keretében velünk ünnepeljen. Az kápolna alap előtt köszöntő beszédekkel kezdődött az ünnepség. Stayer László, Szécsény polgármestere nagyon kedves szavakkal köszöntötte az ünnepet. majd M. Klarissza nővér rendünk elöljárója olvasta fel köszöntőjében az alapító okiratot, amit aztán az alapkőben helyeztünk el. Közben Csanády testvérek szép vonós muzsikája díszítette, színesítette ünnepünket. Majd a liturgikus részben előbb a kápolna alapját hintettük meg szenteltvízzel, majd az oltárkő helyét. Az elhelyezett alapkőben olyan emlékeket hagytunk, ami jellemző lehet társadalmunkra, egyházunkra, korunkra, kultúránkra. Volt benne az épületről tervrajz és tervezett képek. Szécsényről fényképek, országunk fő embereinek felsorolása, jelenkori pénz érmékből egy-egy példány, egyházunk jelenlegi vezetőinek ismertetése. Volt egy üveg misebor, ami a kápolna létére kell hogy utaljon. Egy szent Antal ikont helyeztünk végül el a dobozban, akiről a kápolnánkat elnevezni szeretnénk.

Aztán eljött az izgalmas pillanat, amit már nagyon vártunk. Az oltárkövet, ami egy 105*105 cm-es tufakő kocka, egy nagy daru elkezdte beemelni a végső helyére. Izgalmas volt az emelés, annál is inkább, mert vigyázni kellett, hogy a kő pontosan a helyére kerüljön, illetve ne sérüljön, ne repedjen, ne törjön. és miközben a brandenburgi zene szólt a  nagy 2,5-3 tonnás kő szép lassan beemelkedett a helyre, amit mindannyian izgatottan, és megilletődötten figyeltünk.

Az alapkőletétel szertartása után a vendégek átjöttek a jelenlegi kápolnánkba, hogy ott egy szentmise keretében adjunk hálát és a Jóisten áldását kérjük. A szentmisét Püspökatyánk mutatta be. nagy számban vettek részt rajta vendégeink. Örömünkre még az evangélikus testvéregyházunk is képviseltette magát ünnepünkön. Deme László evangélikus lelkész Úr a mise végeztével szólni kívánt a jelenlévőkhöz. Szép, lelkesítő szavaival buzdította a híveket.

Nagy munkával készültünk erre az ünnepre, és ezért köszönet elsősorban Istennek, aki védő és oltalmazó kezével egész építkezésünk alatt támaszunk. Köszönet Szabó Vilmosnak, aki munkatársaival az alapkő elkészítésével, az oltárkő megmunkálásával és a biztonságos szakmai tudásukkal előkészítették és végigvezették a kő beemelésének munkáját. Köszönet Nagy Robi kollegámnak, aki, mint gondnok sokat tett azért, hogy az építkezés rendezett és balesetmentes legyen.

Üzenem az otthoni hegyeknek:
  a csillagok járása változó.
  És törvényei vannak a szeleknek,
  esőnek, hónak, fellegeknek,
  és nincs ború, örökkévaló.
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...

   Üzenem a földnek: csak teremjen,
  ha sáska  rágja is le a vetését,
  ha vakond túrja is a gyökeret.
  A világ fölött őrködik a Rend,
  s nem vész magja a nemes gabonának,
  de híre sem lesz egykor a csalánnak.
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...

   Üzenem az erdőnek: ne féljen,
  ha csattog is a baltások hada.
  Mert erősebb a baltánál a fa,
  s a vérző csonkból virradó tavaszra,
  új erdő sarjad győzedelmesen.
  S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
  a gyilkos vasat rég felfalta már
  s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
  hasznos anyaggá vált a föld alatt...
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
  ha egyenlővé teszik is a földdel,
  nemzedékek őrváltásain
  jönnek majd újra boldog építők,
  és kiássák a fundamentumot,
  s az erkölcs ősi hófehér kövére
  emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
  ki nem habarccsal és nem embervérrel
  köti meg a békesség falát,
  de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
  és épít régi kőből új hazát.
  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
  a fundamentum Istentől való,
  és Istentől való az akarat,
  mely újra építi a falakat.
  A víz szalad, de a kő marad,
  a kő marad...

 És üzenem a volt barátaimnak,
  kik megtagadják ma a nevemet:
  ha fordul egyet újra a kerék,
  én akkor is abarátjok leszek,
  és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
  Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
  és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
  a víz szalad, de a kő marad,
  a kő marad...

  És üzenem mindenkinek,
  testvérnek, rokonnak, idegennek,
  gonosznak, jónak,
  hűségesnek és alávalónak,
  annak, akit a fájás űz, és annak 
  kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
  vigyázzatok és imádkozzatok!
  Valahol fenn a magas ég alatt
  mozdulnak már lassan a csillagok,
  s a víz szalad, és csak a kő marad,
  a kő marad...

   Maradnak igazak és jók,
  a tiszták és békességesek,
  erdők, hegyek, tanok és emberek.
  Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

  Likasztják már fönn az égben a rostát,
  s a csillagok tengelyét olajozzák
  szorgalmas angyalok.
  És lészen csillagfordulás megint,
  és miként hirdeti a Biblia:
  megméretik az embernek fia,
  s ki mint vetett, azonképpen arat,
  mert elfut a víz, és csak a kő marad,
  de a kő marad.