Szolgálat egy egész életen át

2013. május 27. 18:34
   FOGADALOM | A hit és a gondoskodás kísérte egész életében az immár kilencvenedik évében járó Bujdosó Mária, Krisztina nővért.

A jászberényi Katolikus Szeretetszolgálat Szent Klára Idősek Otthona egyetlen szerzetes lakója, 1944 óta a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendjének tagja. Szolgálatát örökfogadalmához hűen még akkor is folytatta, amikor a történelem viharai bizony válaszút elé állították.

A jászberényi határban élő földműves családban tíz gyermek született, közülük a hat lány mindegyike a Mindenható szolgálatát választotta élethivatásául. A legfiatalabb lánytestvér 1944-ben öltötte magára Szent Ferenc bűnbánó ruháját. Krisztina nővér gyermekként a porteleki templomba járt családjával, és nem volt kérdés soha: a családi hagyományt a legfiatalabb lány sem szakította meg.

– 1944 májusában öltöztem be, és rá tíz évre tettem örökfogadalmat – mondta Krisztina nővér. – Ludányban voltam próbaidőn. Októberben azonban megérkezett a front. A háborúban szétszórtak bennünket, nekem is vissza kellett térnem Jászberénybe, a háború után Gyulára kerültem. Majd 1946-ban Szekszárdra, ahol szegényekre főztünk, ez volt a feladatunk. Onnan Ludányba vezetett az utam, később pedig Zircre. Ezt követően egy Pécshez közeli kis faluban éltem másfél évet, s azután költöztem Pécsre. Közben lehetőségem nyílt egy alkalommal arra is, hogy rendtársaimat Ausztriában meglátogassam.
 


A feloszlatáskor, 1950-ben az ország 42 közösségében két és félszáz Ferences Szegénygondozó Nővér szolgált. – Éjszaka jöttek értünk, és egy ponyvás teherautóval vittek el bennünket – emlékezett vissza Krisztina nővér. – Nagyon sokáig nem tudtuk, mi lesz velünk. Sokan azt mondták, hogy kényszermunkára visznek mindannyiunkat. Ez a bizonytalanság fél éven át tartott, de végül bennünket nem vittek el.

– Nagyon szerettek bennünket a szekszárdiak – mondta –, és sokat segítettek is, hogy az otthonban legyen mit főznünk. Volt, hogy kenyeret gyűjtöttek, máskor tojást hoztak, került liszt, krumpli is a kosárba. Sokszor volt arra lehetőségünk, hogy kenyeret is süssünk. Mindig elfogadtuk azt, amit szeretetből nekünk adtak. Mindig is nővérként éltem, és próbáltam segíteni a szegényeknek, ahogyan azt megfogadtam, függetlenül attól, hogy éppen beöltözhettem a ruhánkba vagy sem.
Krisztina nővér 2000 óta él ismét Jászberényben a Szent Klára Idősek Otthonában – tudtuk meg Vargáné Deme Katalin igazgatónőtől, sőt azt is megtapasztalhatták, hogy a nővér idős korában sem feledkezett meg fogadalmáról. Az eltelt közel másfél évtizedben is azt tette az otthonban, amit korábban megfogadott. Ha kellett, gondoskodott az elesettekről, ápolta a betegeket, segédkezett az otthonban dolgozóknak. Az utóbbi években pedig egyik küldetésének tekinti, hogy az egykori ferences rendházból kialakított otthon udvarában egy igazi rózsakertet hozzon létre. Ottjártunkkor örömmel mutatta, hogy miután harmadik éve gondozza, ápolja a növényeket, idén először gyönyörűen kivirágoztak a rózsabokrok.